“Befejezhetem a mondatomat?”

„Nekem nincs sok mondanivalóm, öt percben el tudom mondani a problémámat” – mondta magabiztosan Péter az első mediációs ülésen, amikor megkértem, hogy mondja el a saját történetét.

– Rendben van – válaszoltam. – Annyi időd van, amennyit szeretnél. Hallgatlak.

Péter végül több mint ötven percig beszélt megszakítás nélkül. Elmondta a saját történetét, beszélt az érzéseiről, arról, hogy mi bántja, és arról is, hogy mit szeretne. A többi résztvevő pedig hallgatta.

Ez a megszakítás nélküli idő.

A megszakítás nélküli idő az egyik legfontosabb eleme a mediációnak, és elengedhetetlen a megoldás felé vezető úton. A lényege, hogy minden résztvevő lehetőséget kap arra, hogy elmondja a történetét a saját szemszögéből, és kifejezze, mi fontos számára.

Elmondhatja az aggodalmait, a kételyeit, a szükségleteit. A mediátor feladata pedig az, hogy biztosítsa ezt a beszédidőt, és azt is, hogy a beszélőt ne szakítsák félbe. Ilyenkor azt kérjük a másik féltől, hogy hallgassa végig a beszélőt, próbáljon figyelni, ne szóljon közbe, ne reagáljon azonnal, és ne fejezze ki az érzéseit.

Ez persze nagyon nehéz. Ösztönösen megszólalnánk, különösen akkor, ha a mi olvasatunkban a történet egészen másképp néz ki. Nehéz csendben maradni, amikor vitatnánk, pontosítanánk, védekeznénk vagy támadnánk. Éppen ezért van jelen a mediátor: hogy biztonságos teret adjon nemcsak a beszédhez, hanem a meghallgatáshoz is.

A másik meghallgatásának hatalmas ereje van. Hányszor mondtuk már egy vita hevében ingerülten:

„Befejezhetem legalább a mondatomat?”

Konfliktushelyzetben felerősödik a zaj. Nem tudunk lelassulni, olykor már saját magunkat sem halljuk, nemhogy a másikat. Gyakran csípőből reagálunk: támadunk, védekezünk. Harcolunk. Ebben a felerősödött zajban szinte lehetetlen valóban meghallani és megérteni a másikat.

Az együttműködő konfliktuskezelés első lépése az, hogy minden érintett perspektívája megjelenjen, és világossá váljanak a szükségletek. Ehhez időre és figyelemre van szükség.

Gyakran már az is közelebb visz a megoldáshoz, ha a probléma hangosan, megszakítás nélkül megfogalmazódhat. Ha azt érezzük, hogy a másik valóban figyel ránk, a bizalom lassan elkezd épülni. És ha minket meghallgatnak, mi is nyitottabbá válunk arra, hogy meghallgassuk a másikat.