Rólunk...

Több évtizedet töltöttem jogi pályán – ügyvédként, vezető jogtanácsosként és nagyvállalati vezetőségi tagként. Ügyvédként családjogi ügyekkel, a vállalatnál nemzetközi versenyjoggal és üzleti etikával foglalkoztam. Pályám fontos állomása volt a nemzetközi környezetben töltött több mint egy évtized. Nap mint nap tapasztaltam, hogy értéket ad, ha egy helyzetet több nézőpontból vagyunk képesek látni és megérteni. A civil szervezeteknél végzett önkéntes munkám pedig megtanított arra, hogyan lehet valóban meghallani és összehangolni egymástól távoli élettapasztalatokat és nézőpontokat.

Ahogy visszatekintek, jogászként is mindig az ember és az emberi konfliktusok megoldási lehetőségei érdekeltek. Munkámban gyakran a mediáció szemlélete vezetett: igyekeztem közelíteni az egymástól eltérő – a másik szempontját figyelmen kívül hagyó – álláspontokat és kerestem a lehetőséget, hogyan lehet jogi megoldásokkal valódi együttműködést teremteni. Akkor éreztem magam sikeresnek, amikor ügyfeleim maguk jutottak el a megoldásokhoz, amikor döntéshozóként valamennyi érdekelt szempontját megértve tudtunk dönteni.

A mediáció számomra ennek a szemléletnek a folytatása, megvalósítása. Mediátorként az a célom, hogy tudatosan és szakszerűen támogassam a hozzám fordulókat abban, hogy meghallják és megértsék a saját és egymás szükségleteit; fontos, hogy együtt találjanak rá arra a megoldásra, amely valóban az ő igényeikből születik.

Szociológusként és szociálantropológusként végeztem, majd néhány év tudományos munka után a TASZ jogvédő szervezetnél helyezkedtem el, ahol eleinte elsősorban betegjogi és oktatásügyi témákkal foglalkoztam. Az elmúlt években egyre inkább az érdekérvényesítő tevékenységre helyeződött a hangsúly a TASZ-os munkám során. A meggyőzéshez pedig elengedhetetlen a döntéshozói helyzetben lévők álláspontjának, helyzetének és motivációinak meghallása, megértése. Ezekhez viszonyulva lehet csak sikeres érdekérvényesítő tevékenységet folytatni.

Az érdekérvényesítő munkám során ismertem meg a mediáció módszerét és mélyültem el benne. Ekkor vált igazán tudatossá bennem, hogy a másik fél meghallgatása és valódi meghallása mindig is alapelveim közé tartozott. Sokszor az érzelmek, indulatok, berögződések olyan helyzetbe visznek minket, amelyben a másik fél füle bezárul, és ezzel nem segítjük, hanem éppen aláássuk azt, hogy a konfliktusos viszonyokból megnyugtató módon előre léphessünk.

A mediáció számomra egy olyan módszer, amely ideális teret biztosít ahhoz, hogy a felek képesek legyenek a fülüket nyitva tartani és úgy fogalmazni meg a mondandójukat, hogy a másik fél füle se záródjon be. És ha ez megtörténik, akkor adjuk meg a legnagyobb esélyt arra, hogy a konfliktusokból megerősödve, előre felé lehessen lépni.

A jogi diploma megszerzése utáni első évtizedben ügyvédként elsősorban magánszemélyek családi, vagyoni, munkahelyi és egyéb, a mindennapokban felmerülő eseteivel foglalkoztam. Az töltött el igazán jó érzéssel, amikor per nélkül, sőt,ahol erre jogi lehetőség volt, hatóság közreműködését is mellőzve sikerült a feleknek önszántukból megegyezni.

Később, nemzetközi irodában nagy cégeket képviselve, az érdekellentétek mögött az emberi indítékokat igyekeztem megérteni, és ezt a tudást ésszerű és méltányos kompromisszum elérésére felhasználni.

Egy későbbi életszakaszban másoddiplomás kulturális menedzserként is a figyelmemmel, a “mélyre látásommal” tudtam legjobban támogatni a kollégáimat.

Társadalmi munkában, civil szervezetekhez segítőként, a nehéz emberi sorsok iránti empátiám vezetett, persze kommunikációs képességem is hasznosnak bizonyult sok szituációban.

Mediátorként, immár e szakma ismereteinek birtokában szeretném az ügyfeleimet hozzásegíteni, hogy magukra és a másikra is mélyen és ténylegesen odafigyelve, a konfliktusukból az emberi méltóságuk és az önbecsülésük megszilárdításával lépjenek tovább.